Eltévedve, útkeresve..
Írogathatok én zumbáról, állatkertről és gyümölcsökről.. ez eddig is inkább olyan blog volt, hogy mit érzek, érzékelek, és nem olyan, hogy milyen programjaink vannak.
Szóval írhatok én bármiről, az igazság az, hogy eltévedtem. Mostanában azzal az érzéssel élem a mindennapokat, hogy nem kellene e valahol máshol lennünk, és nem kellene e valahogy máshogy élnünk, hogy el kellene innen mennünk. Mikor hagytam abba, a keresést? Hét éve azt hittem, hogy megérkeztem, mindent megértettem, és hét éve élem elégedetten a mindennapokat. Azzal a meggyőződéssel, és nagy ajándék tapasztalattal, ami adta a hitet, hogy ez így épp elég a boldogsághoz. Mi változott? Igazából semmi. De talán mégis az, hogy újra kérdezek, figyelek, kritikusabban nézek, nem csak rózsíszínen, újra keresem, hogy biztos, hogy éppen ugyanitt és ugyanígy kellene ezt folytatni. Vagy venni egy nagy levegőt és engedni, kinyitni az ajtót, ablakot, és hagyni, hogy elvigyen innen mint a szél..
Egyedül vagyok ezzel, a társam mindennap kifutja magából a nehéz érzéseket. Én meg így hát, igyekszem megérteni, kitalálni, hogy igazából mit szeretnék, milyen változást, és hogyan, és mi a bajom azzal, ami van. A legnagyobb bajom egyébként az iskola, és erről nem is írnék többet. Mert a gyerekek könnyedén jól tanulnak, nekem van bajom az egésszel. Mert tudom, hogy mást, máshogy is lehetne. Bosszant, a hatás, amit a családra tesz, féltem a gyerekeket az ebben a rendszerben nevelkedéstől. Elmennék, most azonnal, vagy inkább visszapörgetve az időt, már rég. Eszembe juta Forrest Gump, a lány annyira akarta jól, érdekesen, izgalmasan, tartalmasan élni az életét, de nem sikerült, a fiút csak fújta a szél, engedte magát, mint a tollpihe, és nagyszerű élete volt.

Meg kell becsülni azt ami van, én megbecsülöm, amikor 7 éve azt a most butának tűnő döntést hoztam, akkor úgy láttam, hogy ez minden, ez a lényeg, és éppen elég..Most úgy gondolom, lebecsültem a tágabb keret hatását, a rendszerét, és ez mégiscsak számít.
Nem bírom a kötött pályákat.

Ez jó kis lila ködös zavarosra sikeredett. Azért is mert káosz egy kicsit tényleg, amit érzek, még nem tisztult le, illetve, azt sem tudom, hogy ki talál ide, ki olvassa :) Mindenesetre, gyakran érzem mostanában, hogy talán neki kellene vágni a nagyvilágnak, és máshol élni mégiscsak..tovább keresni a helyünket. Valahol, ahol pozitívabb, rugalmasabb, szabadabb, kedvesebb, vidámabb, értelmesebb, jót keresőbb, természetesebb az élet. Okultam talán a korábbi dolgokból, de azt is megtanultam, hogy azt is érdemes megbecsülni, ami van, ez a tudásom megvan már, de ezzel együtt az is, hogy léteznek nagyon más létformák, életvilágok, ahol több a mosoly, könnyedebb az élet.