Zumba az életemben.. az én-zumbám

egy ajándék, ami átformált, felébresztett és rengeteget kapok tőle
én, akiről mindenkinek százszor inkább a jóga jutna eszembe,
mert elmélyülős vagyok, lelki, lassú, belső és természetes...

és éppen ezért, ez a vidám, felszabadult, könnyed és felszínes zene, ez a laza vagány tánc olyan jól esik, hogy csak na
és nemcsak jól esik,
ez számomra meditáció
a tánctanárom (viccesen mondom rá, hogy a gurum)
közvetít, átad valami nagyszerűt, és csodálatosat
hogy örüljek az életnek, így ahogy van, ahogy most van, ahogy most vagyok, amilyen és aki és ahol most vagyok, vegyem lazán és könnyedén a dolgokat, semmi nem súlyos, nem kell annyira komolyan venni
csinálom a táncot, ahogy sikerül, és a lényeg hogy az jól essen nekem, nem az, hogy tökéletes legyen

Ráébredni, hogy nehezen irányítom a testemet, de arra is, hogy én irányítom a dolgokat, így vagy úgy. Jól esik, hogy ugrálunk a stílusok között, hol salsa, hol indiai, hol funky. Jó egy-egy másik stílusba, élethangulatba bújni.
Egy óra, amikor a figyelmemet leköti folyamatosan amit tenni kell, ezért meditatív ez számomra, mert nincs kontroll a gondolataim felett, szabadon futkároznak és a levezetésnél gyakran megkapom a gyümölcsét, amit a mai napig nem értem, hogyan, de nagy ajándék gondolatokat, gyakran napokig töltődöm belőlük, vagy örökre megtartom az értékes gondolatot.

Élvezem, hogy én is táncolhatok így. Ilyen zenékre sohasem táncoltam volna korábban, pláne nem mások előtt, pláne nem józanul de főleg nem világosban-azaz sosem tettem míg bulizni jártam, annál sokkal gátlásosabb szégyenlősebb vagyok-éés pont ezért tetszik, mert nagyon jól esik átlépni a határaimat. Végigmosolygom az egy órát, és ennek utána napokig tart a hatása. Vidámabb, lazább könnyedebb leszek tőle. Nagyon jót tesz velem, vagy általa én magammal.

Furaság..nem meditáltam, nem mélyedtem bele semmi komolyabb technikába. De zumba alatt különös azért amit tapasztalok. Táncolok, bemelegedek, végigcsinálom az órát és jön a levezetés, és eközben belül is lezajlik egy folyamat. Elején a gondolataimtól nehezen szabadulok.és a végén néha különösen jó érzések, gondolatok érkeznek a fejemből vagy nem tudom honnan.

Mindig mutatja az aktuális állapotomat, ahogy először nehezen koncetrálok, a görcsösen szorongatott gondolatok ott nyomulnak nehéz figyelni, táncolni, követni koncentrálni.. ezzel küszködöm, témájában mindig más, más hosszúságú, más tartalmú.. aztán egyszercsak eltűnnek... és jönnek az ajándékok, tegnap például mámoros öröm, hogy milyen jó táncolni és vele érkezett a következő gondolat, mint olaj a tűzre. hogy minden de minden okom megvan a boldogságra, és pont tényleg itt és így és most jó ahogy van, és csodálatos és tökéletes, és ez rádobott még egy lapáttal, és még jobban esett a tánc, és jött a ráadás, hogy bizony én magam is éppen tökéletes vagyok (de tényleg kérdezett vissza a belsőm? éénn? a félelmeimmel a gyávaságaimmal a döntésképtelenségemmel a bizonytalanságaimmal határozatlanságaimmal rendetlenségemmel, gyakorlatiatlanságommal azaz a gyengeségeimmel)-igen, jött a válasz? de hogyan? ezt nehéz elhinni, hát éppen úgy vagyok tökéletesen tökéletes! mint minden egyes különböző hópehely, mind más, mégis mind tökéletes, vagy a különböző virágok, a más más foltos kiscicák, én, így vagyok tökéletes.


Eltávolodva a Föld bolygótól láttam, hogy mennyire gyönyörű-, ránéztem messziről, és láttam, hogy gyönörű a szakadó eső, a villámlás, a sivatag, a jeges vidék, az esőerdő, a köd ebből a hasonlat, az emberi érzésekre, élettörténésekre miért van az, hogy csak a boldogságot látjuk szépnek és jónak,? A többi is csodálatos, a sírás, a veszekedés, minden, minden, mert maga az élet az!-Természetesen ezekelt nem láttam, hanem gondoltam és elképzeltem :) Csak mintha előbb jött volna a képzelet mint a gondolat.

Amikor azzal foglalkotam, hogy vajon hol kellene élnünk, és napi szinten gyötörtem magam ezzel, és azzal is, hogy bántott hogy visszaköltöztettem a családomat. Itt kellene élni vagy ott, elvesztegetett évek e hogy itt élünk és nem máshol, hogy a gyerekek itt járnak iskolába... stb.-a válasz, ezt nem lehet tudni, de az biztos, hogy azok az évek, amit önmagam szeretése nélkül élek, azok biztosan elveszettek, mindegy hogy itt vagy ott, az nem veszteség, de amt anélkül töltök el idő, az igen.

Elnézést, ha olvassa valaki, talán túl mély, talán érthetetlen, de nekem nagyon építőek ezek a sugallatok.
Tánc, sport, mozgás, játékos öröm. Aki tartja az inkább táncos, mint sportos, hihetetlen pozitív kisugárzású ember, aki képes átadni azt a pozitív életörömöt, ahogy éli az életét, amit a tánc jelent a test és a lélek számára.

Hálás vagyok a tanárnak és a zumbának azért, amit kapok tőle, hogy megtanulom a számomra legislegfontosabb tudást az élethez, az életörömet minden körülmények között, a belső mosolyt, ami csak rajtam múlik minden esetben.