Sok Mikulás van...
van az oviban, az iskolában, a plázában, a munkahelyen, és esetleg házhoz is jön, ha a szülők úgy intézik..
és vannak az igazi Mikulások, akiktől nekem is, a felnőttnek napokig összeszorul a torkom, és tátva marad a szám, hiszen csodát látni nagyon jó érzés. Feltölti az ember lelkét hittel, ámulattal, szeretettel.
Most már kétszer is láttam ilyet.
Szombaton délután leszálltam a buszról, hazafelé igyekeztem, Budapesten, Kőbányán.
Egy Mikulást láttam meg az utcán, zsákkal a hátán, bottal a kezében, először azt hittem, hogy talán szülők rendelték őt házhoz. Majd láttam, hogy odament egy kisfiúhoz és az apukájához, beszélgettek, csomagot ad és tovább sétál. Lesifotósként lefotóztam, és siettem haza. Otthon elmeséltem amit láttam. Másfél két óra múlva elindultunk barátokkal találkozni, a környéken (másik irányba, mint ahol korábban láttam a Mikulást). Találkoztunk a barátokkal, így már hét gyerek volt velünk. És ekkor erre sétált a Mikulás..megszólított minket, beszélgetett a gyerekekkel, de hogy?! Kedvesen, Mikulásosan, a gyerekek bemutatkoztak, verset mondtak, énekeltek és a végén mind a heten csomagot kaptak. A Mikulás tovább sétált a sötét kőbányai utcákon és messziről láttuk, ahogy további két család gyerekei csomagot kapnak. A csomag tartalma is kedves volt, alma, mandarin, mogyoró és jó néhány minőségi édesség.
Több szülővel napok óta csodálkozunk a rejtélyen, hogy ki volt ő, és miért tette. Erről nem készült fotó, pedig nagyon kedves esemény volt, a hét lelkes, meglepődött gyerekkel, de annyira ámultunk, hogy eszünbe sem jutott.
A plussz poén a történethez.. hogy több baráti családdal egy helyre tartottunk, egy közös Mikulásozásra megbízott emberrel, (akit nem ismertünk) és általunk vitt csomagokkal..és amikor a Mikulás és mi is rájöttünk, hogy mind egyfelé tartunk... izgalmas pillanatok voltak. Szóval ő volt a mi emberünk is. Megoldotta, mesésen, nagyszerűen. De hogy előtte két órán keresztül legalább, az utcákat járva, fáradtságot nem kímélve ismeretlen gyerekeknek csak úgy örömet szerezve, saját csomagokat osztogatott, ez lenyűgöző!
Napokig beszélgettük a többi szülővel, hogy ez hogy lehet.. nem tudjuk, titok maradt..annyit sikerült megtudni, hogy ő ezt minden évben megteszi.
Egyszer már átéltem hasonlót. Vidéki szép városomból, kétszintes szép zöldövezeti házunkból felköltöztem egy pesti belvárosi albérletbe, körfolyosós, számomra lepukkantnak látott házba. A házban egyszerű emberek laktak, volt útépítő munkás, a közvetlen szomszéd, volt bolond néni stb. elámultam, az útépítő munkás Mikulásruhát öltött és felkereste a házban az összes gyereket, kedves kis csomagokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése